Can you bring me sunrise, can you bring me the sunrise |
Ha nem akarod, ne add fel a reményt!
2014.11.09. Rachel.
Az utóbbi időben teljesen megváltoztam, kifordultam magamból, és nem értem, hogy miért. Sok barátságomat elhanyagoltam, nem foglalkozom úgy igazán senkivel sem, a szüleimmel is eléggé sokat veszekszem. Nem érdekel semmi. A kapcsolatomat is Én magam teszem szépen lassan tönkre. Eddig azt hittem, hogy a barátom a kiállhatatlan, akit nem lehet elviselni, de valójában Én vagyok az. Nem tudok az a kedves, és barátságos ember lenni, aki voltam. Hiába fogadtam meg azt, hogy megváltozok, és újra olyan leszek, akibe anno beleszeretett, de nem igazán megy a változás. Fogalmam sincs mi történik velem. Nem értem miért vagyok ennyire szomorú.
Észhez kéne térjek, de nincs ami segítsen. Szó nélkül nézem végig, ahogy az emberek kilépnek az életemből! Mára a három nagy barátnőmből, csak egy maradt. Ő az egyetlen olyan ember jelenleg az életemben, akivel tényleg olyan vagyok, amilyen voltam. Nem akarom elveszíteni a szerelmemet. Sokszor eszembe jut az, hogy milyen borzalmas érzés lenne, ha többé már nem lenne nekem. Szerintem nagyon depressziós lennék, nem hiszem, hogy valaha is el tudnám Őt engedni. Valamelyik nap megkérdezte tőlem, hogy miért vagyok Vele, ha nekem semmi nem jó?! Sokszor ok nélkül bántom meg, és csúnyán beszélek Vele. Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy anno volt egy hatalmas nagy bal lépése, amit igaz, hogy igyekezett jóvá tenni, de valahogy nem tudok neki megbocsájtani. Hiába teltek el hónapok, és hiába lett szorosabb a kapcsolatunk, mégsem múlik el bennem egy bizonyos feszültség.
Ha félretenném a büszkeségemet, minden a régi lehetne. Elhanyagoltam az egyik, sőt mondhatni A legfontosabb embert az életemben. Lassan öt éves barátságot hagytam csak úgy ott, egyik napról a másikra, és nem tudom elmondani, hogy ez mire volt jó. Tudom, hogy mélyen belül minden nagyon bánt, de mégsem teszek ellene. Azt hittem elmúlik ez a rossz korszakom, de már eltelt egy hónap azóta. Nem akarok mindenkit elveszíteni magam körül.. Pedig ha nem cselekszem, ez lesz a következő szakadék az életemben. Túlságosan beleszerettem a barátomba. Folyton attól félek, hogy elhagy engem, pedig Ő érzékelteti Velem, hogy nem fog ilyen történni, de mégis nagyon félek. Sürgősen észhez kell térnem!
| |
|
|
Can you bring the sun in my life |
Üdvözöllek az insufferable.gportalon! A nevem Rachel, 18 éves vagyok, és idén érettségiztem. Az oldal blogként üzemel. Nem tartom magam jó "írónak" és nem írok novellákat. Ez egy teljesen átlagos blog, ahol szívesen leírom a véleményemet, vagy az érzéseimet. Se több, se kevesebb. Az életem néha a vicc kategóriába sorolható. Mindig történnek velem olyan dolgok, amelyekről más álmodni sem merne, vagy épp örül, hogy nyugodt élete van, ugyanis nálam semmi nem működik problémamentesen. Kávé és cigi nélkül halott vagyok. Rossz szokásom, hogy mindent túlbonyolítok, és összeesküvés elméleteket szövök még a legkisebb dolgokból is. Hangulatember vagyok, de ez csak egy enyhe kifejezés. Káromkodok. Borzalmas milyen mennyiségben, és minőségben. DE! Igyekszem választékosan beszélni, legalábbis itt a blogon. Nagyon szeretem a barátaimat, ha tehetem minden szabad percem velük töltöm. 2014. június 01 -óta kapcsolatban vagyok "Életem Párjával". Természetesen a kapcsolatunk sem zökkenőmentes, de már meg sem lep.
A blogot 2014.08.22-én nyitottam meg, (kisebb-nagyobb szünetekkel) de stagnál. Természetesen nem ez volt az első személyes oldalam, volt már A-tól Z-ig minden szar, de ezt szeretem a legjobban, és ezt találom a legtartósabbnak. A címről no comment, ha valaki esetleg nem tudná, annyit jelent: kibírhatatlan, elviselhetetlen. A CSS alapokért, és minden másért ezer köszönet az aranymeli.hu-nak! A hátterek, illetve képek természetesen nem sajátok, leginkább weheartitről, vagy a tumblr-ről származnak. Más mondanivalóm nincs, ha valaki nagyon keresne, bár nem hiszem, és ne is keressen.. :D Megtaláltok instagramon, illetve anno nagy rajongója voltam a tumblr-nek is. Ja és a modulcímek Inna - Endless című számából vannak.
| |
|
|