Can you bring me sunrise, can you bring me the sunrise |
How we get a party started
2014.10.18. Rachel.
Szánalmasnak tartom a szombat délelőtti tanítást, ezért Én természetesen nem is mentem ma iskolába. Alapjáraton bementem volna, mert most az a hatszor fél óra nem oszt, nem szoroz, de a drága osztálytársaim kitalálták, hogy senki ne menjen be. Természetesen nekem sem kellett sokáig könyörögni, legalább kialudtam magam normálisan. Hétfőn ezért kapni fog az osztály rendesen.
Hajnalban amúgy is volt egy igen kemény vitám a kedves párommal, aki ismét bebizonyította, hogy mekkora idióta. Mindennél jobban szeretem, de amiket néha kitalál, az borzalmas! Utána persze kibékültünk, változatlanul dúl a love, meg minden, de most tényleg nagyon felmérgelt. Egy idézeten indult az egész, amit Én posztoltam ki facebookra:
"Egy percig tart, hogy észrevegyél valaki különlegeset, egy óráig, hogy komolyan vedd, egy napig, hogy megszeresd, és egy egész élet kell ahhoz, hogy elfelejtsd."
A barátomnak nem volt egyértelmű, hogy ez az idézet kizárólag hozzá kapcsolódik, és azt találta ki, hogy Én mást szeretek, és más után vágyakozom. Hát mit ne mondjak... Nagyon "kellemes" hajnalom volt. Órákba telt, mire felfogta a dolgokat és megnyugodott. Türelmem már egy szál se volt. Tudom, hogy betegesen féltékeny, és nagyon jól tud kombinálni, de mindennek van határa! Én nagyon türelmetlen ember vagyok. Hozzá pedig igyekszem minél türelmesebb lenni, de tegnap ez nem ment! Mindegy... Lényeg, hogy minden megoldódott, és nincs semmi probléma.
Ma este pedig elmegyek az egyik legjobb barátnőmmel "bulizni". Mostanában nagyon ritkán járok be városba. Egyrészt itt nem lehet mit csinálni, mert nincs egy normális bulizóhely sem, másrészt én már meguntam azt, hogy folyton csak igyak, és igyak. Holnap reggel amúgy is korán kelek, mert elutazom és én vezetek, szóval túl nagy buli nem lehet, de muszáj egy kicsit kikapcsolódnom. Sajnálom, hogy ebben az átkozott városban nincs egy normális disco! Mondjuk így, hogy van barátom, amúgy sem mennék, mert szerintem oda úgy éri meg elmenni, ha valaki szingli (személyes vélemény, magamból indulok ki - kinek mi!) de ez egyszerűen lehetetlen. Disco ugyan van vagy három, de ha bemész, és látsz 30-40 éven alulit, vagy esetleg magyart, na az a csoda!
| |
|
|
Can you bring the sun in my life |
Üdvözöllek az insufferable.gportalon! A nevem Rachel, 18 éves vagyok, és idén érettségiztem. Az oldal blogként üzemel. Nem tartom magam jó "írónak" és nem írok novellákat. Ez egy teljesen átlagos blog, ahol szívesen leírom a véleményemet, vagy az érzéseimet. Se több, se kevesebb. Az életem néha a vicc kategóriába sorolható. Mindig történnek velem olyan dolgok, amelyekről más álmodni sem merne, vagy épp örül, hogy nyugodt élete van, ugyanis nálam semmi nem működik problémamentesen. Kávé és cigi nélkül halott vagyok. Rossz szokásom, hogy mindent túlbonyolítok, és összeesküvés elméleteket szövök még a legkisebb dolgokból is. Hangulatember vagyok, de ez csak egy enyhe kifejezés. Káromkodok. Borzalmas milyen mennyiségben, és minőségben. DE! Igyekszem választékosan beszélni, legalábbis itt a blogon. Nagyon szeretem a barátaimat, ha tehetem minden szabad percem velük töltöm. 2014. június 01 -óta kapcsolatban vagyok "Életem Párjával". Természetesen a kapcsolatunk sem zökkenőmentes, de már meg sem lep.
A blogot 2014.08.22-én nyitottam meg, (kisebb-nagyobb szünetekkel) de stagnál. Természetesen nem ez volt az első személyes oldalam, volt már A-tól Z-ig minden szar, de ezt szeretem a legjobban, és ezt találom a legtartósabbnak. A címről no comment, ha valaki esetleg nem tudná, annyit jelent: kibírhatatlan, elviselhetetlen. A CSS alapokért, és minden másért ezer köszönet az aranymeli.hu-nak! A hátterek, illetve képek természetesen nem sajátok, leginkább weheartitről, vagy a tumblr-ről származnak. Más mondanivalóm nincs, ha valaki nagyon keresne, bár nem hiszem, és ne is keressen.. :D Megtaláltok instagramon, illetve anno nagy rajongója voltam a tumblr-nek is. Ja és a modulcímek Inna - Endless című számából vannak.
| |
|
|